Senki nem mondta, hogy könnyű angyallá válni.

Lépni csak, és lépni egyre,
Tüskés sziklákon át fel a hegyre,

Közben elbukni, majd elbukni újra,
De minden botlás után
Feltekinteni a csúcsra,

S éjszakánként kavicsokon hálni.
Senki nem mondta, hogy könnyű angyallá válni.

Csillagvirágos éjeken
Szellőpaplannal takarózni,
Bogyókból álló ebéden
Bundásokkal osztozkodni,

Közben lépni csak, és lépni egyre,
Tüskés sziklákon át fel a hegyre,

Dideregve, hóban-fagyban,
Könnyes szemmel vacogni a pirkadatban,

Vagy épp hőségtől sújtva
Ádámkosztümben járni.
Senki nem mondta, hogy könnyű angyallá válni.

Minden sebhely utóbb heggé fakul,
S napbarnított bőrön ékességgé alakul,

Gazdag dísszé, akár egy babérkoszorú,
Mert a lelket csak az edzi, mi szomorú,

S ezerszer kell esned, hogy megtanulhass járni.
Senki nem mondta, hogy könnyű angyallá válni.

Igaz, nem én kértem erre az útra jegyet,
Hogy élni akarok-e - senki nem kérdezett,

Jöttem csak, egyszerre itt találtam magam,
Az ösvény rögös, alant millió szikla van,

És néha jobb lenne megpihenni végleg,
Vigye az ördög a hegyet, meg engem, meg téged..
Persze senki nem mondta, hogy angyallá válni könnyű.

Tovább tehát ismét, míg erőnkből csak telik,
Kora hajnaltól egész késő estelig,

Előre csak, bukván újra meg újra,
S ha éjszakánként feltekintünk a hólepte csúcsra,

Napról napra tisztábban látjuk már
Ahogy a Remény és a Boldogság szikrázó táncot jár,

S hull rájuk a végtelenség varázslatos fénye.
Vannak helyek, hová nem vezet rövidebb út,
De nem létezik völgy, ahonnan nincs kiút,

És vannak dolgok, mikre megérni várni.
Tudod senki nem mondta, hogy könnyű angyallá válni.