Épp meghalni indultam. Már a fagyott erdőben jártam, és éreztem, ahogy a mögötte meghúzódó végtelen, havas puszták mint csalogatnak nyugalmat ígérő leheletükkel, amikor a kopár fakérgek közt megláttam azt a finom sziluettet: ördögi szépség suhant keresztül a sikító fehérségen. Meghalni indultam.…

Hűvös, őszi szellő járja át a várost. Sápadtfalevelek hullnak a repedt betonra. Fáradtsóhaj kering az ébredező utcákon:a hétköznap reggel, akár egy nyűtt vászon,az emberi arcok sokasága. Sótlan íz:szürke ég és langyos víz. (A játszótéren szellőcskék fogócskáznak,míg az idősebbek a padokoncsókolnak…

Esteledik a világ. Kopottnapsugár fénye csillanaz üvegen. Lopottidők anyagtalan teste illan,s egybeolvad a végtelen horizonttal. Apró pillanatok múlása minden szívdobbanásom. A függöny rojtjai,akár a türkizből lassan fakóváváló lég párnácskáinak fodrai -éppoly tünékenynek tetszenekebben az elfolyó…

Langy napsütés borul a portára,szellő úszik azúrcsupasz égen,az előkertben alszanak a tacskók,s hangya vánszorog betonkerítésen. A vén diófa renyhén bólogat, árnyábanfejét tollába temetve gácsér szundít,s míg egyik párja úgyszint, másikasszonya csőrével vizet merít. A tyúkok is pihennek,…

Állok, csak dermedten nézek.Mily fenséges kovácsolt kerítések!Vas, melyet alakba öntött a Mester:Rózsák és kígyók tekeredő testtel. Megnyílnak a rácsok - gyerünk előre.Nyikorgás kíséretében lépek a romkertbe.A talaj menti ködfátyol úgy fodrozódik,mint akinek évszázados nyugalmátépp derékba…

Egy hatalmas, kies rét közepén hever ez a több ezer éves megalitikus építmény. A déli napfény ragyogóan vonja be az óriási kőtömböket, a tájat nyári meleg perzseli. Lágy szellő susogja a múlt dalait a csiszolt sziklák között járva. Igazi békesség. Madarak trilláznak odafent az égen, s kicsit…

- Az isten verje meg! – szitkozódott a fiú. Természetesen elnézte a menetrendet, a busz óra 50 helyett már 40-kor elment, így most gyalogolhatott ki a végállomásra, hogy megvárja a fél kilencest. Élesen beszívta a levegőt, majd kifújta. Előkapta a telefonját, majd fülesét bedugva elindította a…

S történt vala a teremtés, Ahol létrejött az élet, és A halál. Fény és sötét Kezdte meg végtelen keringőjét Soha nem szűnő átoktól kísérve - Míg eljő a megváltó világvége. A költő pennáját letéve körbetekintett a romos szobában, és az egykor ablakként funkcionáló lyukon át kinézett a lágy…

Szeretem a nyarat. Valahogy nyugalommal tölt el, ahogy az égre tekintve csak egy-két bárányfelhőt látok, amint a kékségben úszkálnak, a nap pedig ragyogóan süt le rám meleg fényével. Ilyenkor szeretek távol lenni az emberektől és egyszerűen csak élvezni a létezést. Csak a pillanatban élni. Egy…