Második átvezető

 

NARRÁTOR

(jön) Lám-lám, hát nem minden a pénz,

Mi múló foszlány csak a világban;

A boldogsághoz az is csak egyetlen rész,

Miután az emberek futnak kócosan, ziláltan.

Ha nem irányít, csak a kéjes nagyság

S ha nincs meg az őszinte, szerető szeretet,

Ott már nincsen megmentő okosság,

És már hiába minden, a fene is megehet.

Kényelmes cseperedés, morc magántanárok,

Ám szép gyermekkor nélkül élni nem lehet,

És az ifjú Athan mire húsz tavaszt látott,

Egyre forrt benne a gazdagság iránti gyűlölet.

Bizony, megutálta mi sok embernek életcél,

És vulkánként tört ki belőle egy gondolat,

Hogy hiába minden, ő is hiába él,

Ha a világnak hasznos dolgot nem adhat.

Így határozta el magát már kiskorában,

Eldobja magától azt a korábbi életét

Amiben felnőtt; abban a kietlen, de jó világban

Amilyenért sok ember összetenné a két kezét.

Sokkal inkább az élet nagy titkait keresi

Hogy meglássa a célt, megértse a miértet,

Talán megtalálja, mi az mi lelkületét rejti

És megérezze ritmusát a lüktető szívnek.

Ámde az ég dönt, a sors végrehajt,

Nem menekülhetsz a végzet elől;

Lassítanod kell, ha meglátod a kanyart,

Különben belecsapódhatsz az út menti fákba,

Ahonnan az út nem visz, csak a hullaházba.

 

III. szín

 

Egy Sydney-i kávézó.

Hangulatos, hamisítatlanul kávéházi berendezés.

Üres a helyiség, csak Eric, a tulajdonos és pincér üldögél újságot olvasva a pult mögött.

Athan lép be, haja borzos, arcát több hetes borosta fedi, fején egy viseltes kalap

 

ATHAN

Á, otthon, édes otthonom,

Mily áldás volt erre a helyre találnom,

Talán maga az Úr vezetett ide engem

Miután étlen-szomjam haldokoltam Sydney-ben.

Persze, ez is ugyanaz a város, de más

A környék, másmilyen a lakhatás,

Itt az emberek jobban élnek, és adakoznak

Ha feléjük nyújtom koszos kalapomat.

(a pultosra néz) Eric, az én kedves jótevőm,

Fiaként fogadott és adott nekem új erőt,

Hogy tanulmányozhassam a lét másik oldalát

És szépkoromra megérthessem az élet minden titkát.

Különös, hogy amikor drága holmik hevertek körülöttem

És az egész ház bővelkedett a luxuscikkekben

Még akkor sem éreztem ekkora boldogságot

Mint amikor esténként egy szűk matracon hálok.

(kis szünet) Eric! Üdvözöllek!

 

ERIC

Drága fiam, üdv néked!

Megelégelted mára a kéregetést

És hazaugrottál egy kis meleg ételért?

Hiába a megértés utáni nagy vágyódás,

Egy férfinak nincs kínzóbb, mint a gyomorkorgás.

 

ATHAN

Kiérzem hangodból a mögöttes kérdést,

Viszont te is tudod, hogy hiábavaló beszéd

Megnyitni a témát újra és újra

Mint fejre állítani, ha megáll a homokóra.

 

ERIC

Hamar kiismertél, nem is tépem a szám,

De tudod nagy segítség lennél itt a konyhán,

Egyedül csinálni mindent elég fárasztó

S nem leszek fiatal, csak egyre agguló.

Ám szót se többet! hozom az étket,

Csirkecomb, rizs és savanyú köret.

 

Eric kimegy a pult mögötti ajtón

 

ATHAN

Ó, bár segíthetnék tengernyi dolgodban,

Tudom, sok a munka itt a kávézóban,

De muszáj folytatnom, amiért idejöttem:

Meg akarom változtatni az életem.

A saját lábamra akarok állni,

A nulláról a boldogsághoz eltalálni,

S közben megtudni miért kék az ég tengere,

És miért süt reánk a napnak melege,

Érteni, hogy honnan tudják a lombos fák

Mikor kell hullajtania dús koronáját.

Ismerek minden nagy és bölcs hipotézist,

Tudom, hogy a tudomány csillaga mily fényesen fénylik,

Ám ahhoz, hogy felfogjam mindennek az értelmét,

Saját kútfőből kell megértenem magát a teremtést.

(leül az egyik asztalhoz) Segítenék rajtad Eric, oly szívesen,

Hisz’ fiadnak fogadtál teljesen ismeretlen

És azt hiszed, ingyen gondoskodsz most rólam

Pedig pénzt csúsztatok a kasszába mindig titokban,

S eljön majd az idő, hogy önzetlenül segítek,

De addig még tarts ki, te jótét lélek.

 

Eric jön vissza, teát ad Athannak

 

ERIC

El vagyok tájolva, a csirke még nincs kész,

Most kezdtem csak megsütni…

 

Khya és Ryshia lépnek be és leülnek az Athan melletti asztalhoz

 

ERIC

(odalép hozzájuk) Szép napot! Mivel szolgálhatok?

 

RYSHIA

Üdv! Kapucsínó van az étlapon?

 

ERIC

Természetesen, hölgyem!

 

KHYA

(mogorván) Akkor kettőt kérünk, de sürgősen!

 

Eric bólint, majd a pult mögé megy elkészíteni a rendelést

 

RYSHIA

Olyan modortalan vagy.

Ezért nem szeretek veled sehova menni!

 

KHYA

Engem nem szeretni kell, hanem megtűrni.

 

Eric jön vissza, némán lerakja a kávékat majd újra kimegy a pult mögötti ajtón

 

RYSHIA

Eltűrni még csak eltűrlek, de talán elvárhatom,

Hogy ne mindig olyan légy, mint egy szélmalom,

Minek lapátjai folyvást körbe forganak

És amiket csakis a brutalitás szelei hajtanak.

 

KHYA

Testőr vagyok és nem úri cseléd

Aki már öltönyben szopta anyja csecsét,

És nem szórakoztatásból vagyok veled,

Hanem hogy bármi bajtól megvédjelek.

Apád félt, és nem is ok nélkül:

A Perduellis család háborúra készül.

 

RYSHIA

(megrémülve) Háborúra?

Ha ez a két család egymásnak ront

Sydneyből nem marad, csak egy rakás rom!

 

KHYA

Az már nem rám tartozik,

De amíg élek, neked bajod nem esik.

 

kortyolgatni kezdik a kávéjukat, közben lassan és higgadtan belép a két bérgyilkos, mindenki rájuk néz, ők pedig a Proditiokra támadnak

 

KHYA TÁMADÓJA

Ezt neked, te Proditio kutya!

 

Khya elveri a támadóját, Athan pedig gondolkodás nélkül ráugrik a lány támadójára

 

ATHAN

Amíg itt vagyok, nem esik bántódása!

 

Athan a földre kerül, de Khya kiüti azt a férfit is, majd Ryshiával kirohannak

Athan feltápászkodik, majd a pulthoz lép, közben Eric éppen visszajött és dermedten áll

 

ATHAN

Mi a fene történt? Kik voltak ezek?

Na és a támadók?

 

ERIC

(lassan magához térve) Mind a négyen maffiózók.

 

ATHAN

A lány is? Ezt ugyan nem hiszem!

 

ERIC

Ő Russelnek, a maffiavezérnek leánya.

A másik férfi bizonyára a testőre,

Ez a kettő pedig egy másik család verőembere.

 

ATHAN

Atya világ, hova kerültem!

Kerestem a csöndet, a békés magányosságot,

Erre szemtanú leszek egy maffialeszámoláshoz.

Hát hol leljek végre nyugodalmat?

 

ERIC

(kissé gúnyosan) Majd a sírban, méternyi föld alatt!

Addig viszont bárhova mész,

Akármit is teszel,

Mindenhol rád talál a gyilkos rendszer:

Hatalommámor, erőszak és csalás,

Gyilkosság, pénz és júdási árulás.

Azt hiszed ez csak egy város sajátossága?

Hát nyisd ki a szemed és nézz szét a világba'!

Az emberiség eltorzult, hazug erkölcsöknek él,

És ma már nincsen hatásos pellengér.

A korrupció az úr és a vagyon a minden,

Senki nem hisz már a belső értékben.

Meg akarod váltani a Földet? Hát jól figyelj,

Az elitben egyre kevesebb lesz a szabad hely.

Ahhoz, hogy átgondolhasd milyen is a világ,

Fent kell ülnöd, hol senki nem lát,

A magasból kell szemlélned akár a sasok;

Hogy mi miért történik, a földről nem láthatod.

 

ATHAN

Rémítő szavak, mégis igazak.

De hogyan kaphatok ily szárnyakat?

 

ERIC

Hát nem láttad az imént?

Felejts el mindenfajta erényt,

Csak küzdd fel magad a ranglétrán,

És két kézzel kapj a hatalom után!

 

a két bérgyilkos magához tér és némán kitántorognak

 

ATHAN

Nem, erre nem vagyok képes,

Ilyen tettekre ne is késztess.

Ember vagyok, és nem holmi hiéna

Ki dögök húsán nő egyre nagyobbra.

Kell lennie más útnak… és tudom is!

A szeretet a létező legnagyobb genezis!

Minden belőle fakad, s belé tér vissza,

Ez a világnak igaz mozgatója!

Mit nekem hatalom, pénz,

Hisz mindezeket hátrahagytam,

E távoli földrészre ezek elől vándoroltam!

A jószerencse bizonyosan nem pártol embert

Aki magasra hágni mocskos módszerekkel ment.

 

ERIC

(mosolyogva) Naiv lelked nem fut éveid száma után,

Szerinted Russel hogy foglalt helyet a maffia trónján?

Az előző főnöknél nem volt más, csak sofőr,

Ám mérhetetlen kapzsisága elemelte a földtől,

Így a ravasz tervet nagy gonddal eszelte ki,

Hogy hogyan tudja az alvilágot elfoglalni.

Közeledett a főnök lányának esküvője

S így közeledett végzet a násznép fejére,

Mert Russel már akkor sem ismerte a kegyelmet

És a lakodalomból hatalmas vérfürdőt rendezett.

Több száz emberből több száz halott,

S az én fiam is közöttük volt,

De büszkén mondhatom, hogy halt hősi halált,

Mert élete árán védte meg az ifjú párt.

 

ATHAN

A fiad tehát hős volt! De mi lett a férj és arája sorsa?

 

ERIC

Talán elbujdostak, senki nem tudja.

Ám itt még nem ér véget a történet,

Mert Russellel az öreg főnök párbajra kelt.

Véres harc volt, azt mondják,

S hogy ki nyert volna, nem tudják -

A rendőrség választotta szét őket

És vasra verve vitték el mindkettőjüket.

 

ATHAN

De hát mi lett az öreggel?

És hogy úszhatta meg Russel?

Két életfogytiglant kaphatna

Ennyi emberöléssel!

 

ERIC

Nem tudni miféle alantas alkuk születtek,

Hogy Russelt a bíróság ártatlannak ítélje meg,

Ám ő szabad lett, ex-főnöke pedig rab

S így lett új vezetője ennek a maffiának.

 

Khya lép be mogorva arccal és Ericre förmed

 

KHYA

Eleget fecsegtél, tán túl sokat tudsz,

Vigyázz, mert az öreg sorsára jutsz!

Te pedig kölyök most velem jössz,

Ha kell, erővel viszlek el a főnökhöz.

 

ATHAN

(meglepődve) Azt hiszem az erőszakból mára elég,

Veled megyek, csak ne közelíts felém.

Beszélek az uraddal, nincs mitől tartanom,

Csak várj, míg felveszem hűséges kalapom,

Utána pedig tegyetek velem, amit jónak láttok -

Mit nekem fenyegetés, köpök én rátok!

 

Athan felveszi ütött-kopott kalapját majd Khyával együtt kimegy

 

ERIC

Bátor fiú, vagy talán ostoba?

A jóság mit képvisel, kevés lesz oda.

Russel egy zsarnok, a sátánnak barátja,

Elég egy rossz szó és dördül a berettája.

Sok szerencsét Athan, tán az is kevés lesz,

Ha élve visszatérsz, a század csodája lesz.