Csillagok ködének puhasága,A születő atomok forrósága.
Irtózatos robbanás, hatalmasnyi kavalkád:új égitest díszíti az univerzum halhatatlan bársonyát.
Izzik, s teli van élettel.A környező aszteroidákat magához vonzza el.
Majd telik az idő, évmilliók.Lassan pályára áll, s folyvást körbe…
Leszakadt az ég aljaa városokat elborítjaaz embereket áztatjaés nincs megmentő bárka!Nem kímél senkit semmind meghalunk azt hiszemjó vagy rossz, nem számítmert az Armageddon jár már ittés senkinek nem kegyelmez:a Föld ura a tenger lesz!
Irgalom már nincs odafennahogy szánalom az emberbenkifogyott,…
Milyen nyugalom van itt – gondoltam az illatozó gyümölcsfák és az olyannyira ismerős szőlőlugasok között sétálva. Mindig is szerettem a nagyszüleimnél lenni, és kiskoromban rengeteget játszottam a kertben, most mégis egy mindeddig ismeretlen, különös érzés kerített hatalmába. Hívott, hogy a…
Sötét felhők tornyosulnakA kisvárosi állomás fölött.
Jeges szél az arcomba fúj,Átsüvít rongyaim között.
Automatából szerzettVizes kávémat kortyolgatom.
Aprókban számolom nyomorultulÖsszekoldult vagyonom.
A hajnal csontfagyasztó hidegeÉgeti kezeim.
Keleti fény csillan kiégettMunkásemberek üveges…
Ötödik átvezető
NARRÁTOR
(jön) Szövi a sors a hálót,
Mint fonalát a pók;
Összeköti a közel s távol állót
Egymással, mint tenger habjait a sók:
Láthatatlanul, észrevétlenül.
S e kötelékek vajon számítanak-e?
Ha szemünknek e háló rejtve terül,
Úgy létüknek van-e értelme?
S akárcsak a…