A romos sírkertben

Romos sírkertben jártam
gazzal benőtt hantok között,
s a feledés lágy szellője
kacagott a kőkeresztek fölött.

Tücskök dala sem törte meg a csendet,
hol félszáz év óta lélek sem jár -
mára a szellemek is elporladtak,
felfalta őket a halál.

De fülemben dallamot hallék,
mit maga a föld nyöszörög;
hogy az élet mindig győzedelmeskedik
az elmúlás fölött.

S én csak sétáltam a romos sírkertben
gazzal benőtt hantok között,
miközben a feledés lágy szellője
kacagott kőkeresztek fölött.

vers versek temető emlékezés feledés

Szólj hozzá