Úttalan utakon

Elindulnék oda ahol
senki nem vár rám,
mennék az úton egyedül
mint fénytelen ábránd,
és ha éppen arra jársz hát
felkéreckednék,
a szekér bakjára csöndesen
felülnék melléd,
s bármerre mész a világon
én veled tartanék,
s ha valahol otthagysz majd
én tovább követem az ösvényt.

Barangolás úttalan utakon,
barangolás úttalan utakon,
mögöttem a semmi, előttem a végzet,
s ha oda érek akkor talán
mindent megértek.
Barangolás úttalan utakon,
barangolás úttalan utakon.

Mint szél a faágba én
úgy kapaszkodnék,
a remény halvány sugarába
mit elvesztettem rég,
ezért az útért az életemet
és mindent elhagytam,
hogy az emberekben lévő hitemet
majd visszakapjam.

Barangolás úttalan utakon.
Barangolás úttalan utakon...

vers utazás hit remény versek életút

Szólj hozzá