Első átvezető

 

NARRÁTOR

(jön) Bizony sok olyan család létezik

Kiknek múltját sötét szenny mocskolja,

De minden titok, akárhol is rejtezik,

Előjön, ha az igazság szólítja.

Mert nem létezik rejtelem

Mi olyan mélyre lenne ásva,

Hogy előbb-utóbb az emberi értelem

Meg ne találja.

De biztos, hogy jól van ez így?

Nincsenek-e olyan rejtélyek a világban,

Amiket ha az egyén felszakít,

Megfulladhat a felcsapó hullámban?

S hovatovább: ha mégsem fullad bele,

Hanemha meglovagolja az özönvizet,

Vajon nem érinti-e meg Pandora szele,

Amivel romba dönthet tucatnyi életet?

 

kis szünet

 

Hát nézzük, mi történik akkor

Ha a múlt és jelen összecsap,

Hiszen mindig az utókor

Lebbenti fel a régi fátylakat!

Történetünk Miamiban kezdődött

Egy gazdag család szegény fiával,

Akinek apja-anyja túl sokat időzött

A hatalmas családi vállalkozással.

Hiába a luxus, a pénz és a kényelem,

E fiúnak szíve rég másra vágyott:

Szeretet híján nem maradt, csak az értelem,

Így hát meg akarta érteni a nagyvilágot.

S ez akarat oly erővel lángolt keblében,

Hogy lerázta magáról múltja láncait,

S így olyan fény gyúl majd elméjében

Mitől a történelem a jövőjévé változik.

 

II. szín

 

Miami. A Malum villa, Athan lakosztálya.

Gazdagon díszített bútorok, a falakon különböző korok világtérképei lógnak.

Egy hatalmas íróasztalon könyvek halmaza, néhány nyitva is van,

egy másik íróasztalon papírok, feljegyzések, összegyűrt jegyzetek.

Athan fel-alá járkálva gondolkozik

 

ATHAN

Vajon mi végre jó a létezés?

Születés, rövid élet aztán temetés,

De mi, vajon mi adja a lényeget?

Miért vagyunk, ha érteni nem lehet?

Lehúz és korlátol a nagy társadalom

Hogy soha ne léphess túl a lapos normákon

És csak dolgozz, házasodj, nemzz gyereket,

Hogy majd ő is élje ezt a monoton életet.

Ám én nem gondolom, hogy ez így rendben van!

Emberként a képzeletem nagy és korlátlan,

Mégis béklyóba zárják, szárnyaim pedig levágják…

De kitárom színes tollaim, akár a pávák!

(fellelkesülve) Igen, repülni akarok az ég kékjében,

Szabadon úszni a tenger mélyében,

Lángokkal táncolni a tűz forró belsején

És buja kincsekre lelni a föld közepén!

Eltávolodnék e fertőző, modern világtól

Hiszen mindez messze áll a valódi igazságtól

Melyet megérteni oly annyira szeretnék,

S amivel a Földet is jobb hellyé tehetnénk…

(körbenéz, elkomorodik) Hiú álom ez csak, azt hiszem,

Ha belegondolok, nekem megvan mindenem,

Szüleim dúsgazdagok és bármit is akarok

Csak kérnem kell, s kettőt is kaphatok.

 

odalép az egyik világtérképhez

 

Oh, mennyi csoda, mennyi ismeretlen táj,

És mennyi sok kaland vár

Odakint a nagyvilág mélyén,

S mindez nem csillog a gazdagság fényén;

Aki vándornak áll, feledheti minden hívságát,

De cserébe sokkal többet kap: élete szabadságát!

Titkon talán mindenki erre vágyik,

Hogy világot látva élményekkel gazdagodjon,

És materialista énünk célja csupán,

Hogy e vágy csillapodjon…

 

kopogás hallatszik

 

ATHAN

Szabad!

 

bejárónő bejön

 

BEJÁRÓNŐ

Hogy vagyunk ma, kisfiam?

 

ATHAN

Ugyanolyan ez, mint bármelyik nap.

Menekülnék, mert az unalom hajt.

 

BEJÁRÓNŐ

Akkor egy jó hír talán megörvendezteti!

Az imént üzentek Önnek a szülei

Nagyon boldog születésnapot kívánnak

És remélik, hogy örülni fog az ajándékának.

 

ATHAN

A szüleim üzentek? De hát ez pompás!

 

BEJÁRÓNŐ

Nagy meglepetés lesz, nem is vitás,

Azt mondták, hogy ekkora ajándékot

Mióta a lába a földig ér, még sosem kapott.

 

ATHAN

Hazajönnek! Végre egyszer valahára

Én leszek az első és nem a munka,

Húsz évet kellett hozzá megélnem

Hogy ne az üzlet legyen énelőttem.

Készülődök is!

 

BEJÁRÓNŐ

Kérem Athan, ne lovalja bele magát,

Sajnos ma sem lehet együtt a család;

A szülei még Európában vannak

És sorban ellenőrzik a szállodáikat.

Az ajándék egy csomag lesz.

 

ATHAN

(összetörten) Hát minden reményem semmivé lesz.

 

a bejárónő fülel

 

BEJÁRÓNŐ

Ne csüggedjen, azt hiszem itt a küldemény.

Átveszem, aztán már hozom is!

 

bejárónő ki

 

ATHAN

(bosszúsan) Olyan ez, mint valami átkozott nemezis!

Hiába a jómód és a gazdagság

Ha a magány csak az egyetlen társaság,

Fürödhetek a pénzben, de még sincs semmim,

Soha nem volt szerelmem, sem barátaim!

 

bejárónő be

 

BEJÁRÓNŐ

Íme, itt is van a várva várt ajándék!

 

átnyújt egy borítékot Athannak

 

ATHAN

Hiszen ez csak egy boríték.

Ugyan mit rejt, aminek annyira örülni fogok?

 

BEJÁRÓNŐ

Hát nyissa ki, magam is kíváncsi vagyok!

 

Athan kinyitja a borítékot amiből egy hitelkártya kerül elő

 

ATHAN

Hát persze, mit is képzeltem,

Hogy majd felköszöntenek személyesen?

Lám, a remény a legmakacsabb dolog

Ami a józan észtől oly messze forog.

Hiába vártam egy szerető ölelést,

És édesanyám karjainak féltő melegét,

Hiába vártam bölcs szavait apámnak

Mik majd boldog születésnapot kívánnak.

(sóhajt) Tudnom kellett volna hisz’ jól ismerem őket,

Egyetlen fiuk születésnapja sem hatja meg szívüket,

Csak a családi vállalkozás…

Hah! a vállalkozás volt mindig az első

És csak második maga a család!

Talán gyermeküknek tekintik már a sok szállodát!

 

BEJÁRÓNŐ

Súlyos szavakat mond, kérem csillapodjék,

Biztosan oka van…

 

ATHAN

(félbeszakítja) Kérlek, menj, hadd gondolkozzam.

 

bejárónő némán kimegy

 

ATHAN

Íme, itt ez a hitelkártya

Szüleim szeretetének ékes koronája,

Mi hűen tükrözi a világról alkotott képüket

S hogy mennyire becsülik saját gyermeküket.

Hát legyen! ha ennyire rám bízzák a sorsomat

És még kezembe is adják hozzá a kulcsokat

Megteszem magamért, amit csak tudok:

Úgy élek majd, ahogyan én akarok!

Bár már nem vagyok kisded, akit óvni kell,

Mégis jól esne, ha szülői gondviseléssel

Megmondanák, mit tehetek és mit nem,

És megpróbálnák kicsit irányítani az életem.

Oh, hányszor tettem szándékosan rosszat,

Hogy egy kis érzelmet, még ha letolást is, de kapjak,

Hogy úgy érezhessem, mintha lenne családom…

De mindez hasztalan volt, már belátom.

El kell bujdosnom, elszökni előlük,

S tán nem is fog hiányozni hűtlen gyermekük,

Mert ahol vagyon uralkodik a szeretet helyett

A tiszta emberi erkölcs biz’ nem kaphat helyet.

Egyetlen hely van a világon, ahol nem keresnének,

Egy kontinens, hol nincsenek családi hotelek,

Ahol koldusként békében élve kutathatom

A világ titkait tulajdon gondolataimon.

Igen, ez marad az egyetlen megoldás,

Nincstelenként rám szakadhat ezernyi rontás

Mi mindhiába! mert lelkem akár egy hópehely,

Tiszta marad és csillogva, szabad táncra kel!

Ez lesz a terv, hajnalban pedig útra kelek,

Szüleim ajándékával fizetem a repülőjegyet,

S bizony nem fogok búcsúlevelet írni –

Hát irány az ausztrál nagyváros, Sydney!