Táncolj az esőben,
S ne kíméld magad;
Ha bele is pusztulsz,
Reggel eljő a pirkadat.

Te csak táncolj a villámok között,
Ha pusztító zivatar és jégeső köszönt,
Csapzott hajad tépi, dobálja a szél,
S testet, lelket, semmit nem kímél!

Táncolj az esőben,
S ne kíméld magad;
Ha bele is pusztulsz,
Reggel eljő a pirkadat.

Húsodat marcangolja,
Csontjaidat töri;
Elmetszi a torkod,
S a véred lávaként ömlik ki,

De te csak táncolj az esőben,
Ne kíméld magad;
Ha bele is pusztulsz,
Reggel eljő a pirkadat.

Tombolj, míg az ég zúg odafenn,
Üvöltsd, hogy túl vagy már mindenen
És kacagva kiáltsd rá a világra,
Hogy azért a remény hal meg utoljára,

Mert ő, igen ő a gyilkos
Ki álnokul járja veled a táncot,
S amíg szíved egy szebb jövőért dobban,
Ő már aggatja is reád a láncot,

Melyből nincs menekvés,
Csak az őrület mélysötét bugyra -
Hát táncolj a viharral,
Amíg a lábad bírja:

Igen, táncolj az esőben
És soha ne kíméld magad,
Mert végül úgyis belepusztulsz,
S hulládon csillan majd a pirkadat.