Megfáradva az élet tengerén,
egy ködös szalonba tértem én:

parfümös hölgyek, kellemes mámor,
ópiumillatú, remegő fátyol,

gyertyafényben olvadó erkölcsiség,
bujaságban úszó szemtelenség,

telt idomok és halk muzsika,
puha érintések lágy zamata,

komisz mosolyok víg tengere,
kedves karok forró ölelése,

fűtött testiség és izzó csókok,
s hevesen lángoló, vad indulatok

kerengenek a kéjnek e házában,
abszint áztatta, fülledt erotikában.

Bordó selymek és hamis szenvedély,
s egy félhomályos, bódult éj -

ezért aranytalléraim mind odavetem,
csak szeressenek, végre szeressenek engem!