Kemény sziklák hűs rejteke,
zord oromok sivár mélye,
ott van hazám, ott leledzek:
én, a mélyben járó szörnyeteg.

Nap fénye nem süti bőröm,
de a rideg fagyra nyelvem kiöltöm,
s elsőként érezem, ha a Föld megremeg:
én, a mélyben járó szörnyeteg.

Alant vagyok, hol nem láthattok,
létezésemről nincsenek hallomások,
ám vagyok - ott, hol az élet lassabban pereg:
én, a mélyben járó szörnyeteg.