Véres telihold kelt
fel azon az éjszakán,
a Róka-domb lugasában
találkoztak némán.

A vágy hajtotta őket,
semmi más, csak az akarat.
Egymást kívánták, mint
prédát a vadak.

Baljóslón sütött rájuk
a vörös hold fénye.
Köröttük rózsabokor
sok száznyi tüskéje.

Méregették a másikat,
mint leendő áldozatot.
Kívülről úgy tűnhetett, mint
csata előtti, izgatott állapot.

Partnerük szemébe néztek, s
két tekintet villant egymásba.
Mindketten tudták, hogy
a mai éjjel nem játszma.

Nem játék, nem hóbort,
hanemha szeszélyes szenvedély,
hiszen uralni akarták egymást
mint falkányi vadat egy vezér.

Ám mindketten vadak voltak
mik felérnek egy egész haddal,
s mindkettejük vezér
hatalmasnagy akarattal.

Egyként mozdultak s egybeforrtak.
Csók csattant, mámoros nyelvpárbaj,
szinte harapták a másik száját
heves, tűzzel fűtött vággyal.

Vadul téptek egymásról inget, pólót,
körmök mélyedtek puha húsba,
kezek csusszantak kéjes testrészek
formás, izgató idomaira.

Simogatás, markolás, tépés;
háború volt ez, az ösztönök harca,
vér lüktetett a fülekben
s nyakak voltak harapva.

Tilos dolog volt, tudták ezt jól,
ám annál inkább csinálták,
hiszen a tilott gyümölcs édes
íze minden korlátot áthág.

Csak ők léteznek, egymásnak és
egymásban, szexeltek perverz
pózokban és formákban
míg mindkettejük elélvez.

Remegő kielégülés volt, hiszen
a másik testét végre megkapták.
S hajnalban puha csókkal
búcsúztatták az éjszakát.