Fehér éjszaka kél
napnyugat felől. Szikrázik az ég.
Lágy kellem csendül a fedélközben,
míg siklunk a könnyek tengerén:
bódulat és fáklyafény.

Bolygó áramlatok és illó
tünemények közé temetve ingó
létünk: önkényes bilincs, s
kártyázunk naphosszt, akár egy kókler,
ám a pakliból hiányzik: a Joker.

Fagyott vízre érkezünk, a szárazföld
beláthatatlan sivatag. Kénes köd
szitál, párás lehelet.
A távolban egy oázis. Vagy délibáb talán?
Karaván indul útnak egy fehér éjszakán.