Bíborszínű láng gyúlt a Styx partján. A révész lassan evickélt csónakjával a homályba vesző folyamon. A víz az enyészet szagát árasztotta, sűrű volt, akár az iszap, és bordón sötétlett, akár az alvadt vér. A túlpart nem volt más, mint egyfajta foszló matéria, amely végül belefullad a horizont…

Fogta az álmait és lelépett. Elindult hazafelé, bár fogalma sem volt, hogy az hol van. Csak azt tudta, hogy meg kell keresnie. Így hát útra kelt. Vándorolt csendes pusztákon keresztül, ősi megalitok között. Ködös lápokon kelt át villódzó lidércektől kísérve. Egzotikus virágokkal borított romok…

Hová lesznek az álmok, ha az álmodó meghal? Akár a be nem teljesült vágyak és meg nem cselekedett tervek, minden ide jut végül: a padlásra. A helyre, amely a szférák közt lebeg a tér és az idő megformálása óta. Gerendáit a legelső csillagok pusztulásakor bekövetkező nóvarobbanás vetette ki magából,…

Villám sújtott le Éden ligetére. Lázrózsás álmaim sok holdig égtek: orgazmuszuhatagok bugyogtak fel szívem kamráiból, és hittem, a Paradicsomban vagyok. Bíztam Prométheuszban. Kincse átjárta lelkemet; aztán elburjánzott; én pedig eltörtem. Útjára eresztettem egy préselt levelet, ezzel felszabadítva…

Koszos ablakokon át szűrődik be a holdvilág az otthonokba. Fekete bársonyon szikrázó fénypontok melódiája csendül, mélysége betölti a lakónegyed legtávolabbi zugát is. Pajtásaim kémények és tetőcserepek. Szűkös padlásszobám tárt ablakkal ásít felém, kérlelve, hogy bújjak vissza karjaiba, ám nekem…

Kántáló ének zeng a csillagfényben. A bőrdobokon csattanó ütők szilaj visszhangot vernek a tajgán, megremegtetve az ezüstbe burkolózott tűleveleket, míg a harcosok meztelenül lejtik pogány táncukat. Vaskos izomkötegeket és telt idomokat borít misztikus ragyogásba a ropogó tűz fénye, s az alkoholtól…

Száraz ködfátyol lengi be a síkot. Fehér napsütés hull a szikes talajra. Morózus hegyláncok vigyázzák a szemhatárt, mögöttük az Abyssosba zuhantan épp a nihil felé tart Flóra kecsessége. A repedt földből hamuszín növények garmadája virágzik föl: az egyhangúság szimfóniája. A Szépség tarka…

Foszló árnykép romos tornyai ostromolják az éjjeli égboltot. Falain nem harsan csatakiáltás, bástyái omolva alusszák századokon átívelő álmaikat. Kastély volt valaha, nemesek lakhelye, pompás udvartartással és zenétől és kacagástól zengő díszvacsorákkal. Csontjai most kopár holdvilág fényét isszák.…