Magamba szívom sötét szobám magányát,s egy falatnyi napfény szűrődikbe a kulcslyukon át: talpalatnyi megváltás fénye,míg lelkemet el nem ragadjagondolataim depresszív örvénye. Kavargó, kusza gondolatok,melyek tengerén egyre távolibbnaktűnnek a Boldogság-partok. Elmerülök bennük, magukkalhúznak…