Szieszta

Langy napsütés borul a portára,szellő úszik azúrcsupasz égen,az előkertben alszanak a tacskók,s hangya vánszorog betonkerítésen. A vén diófa renyhén bólogat, árnyábanfejét tollába temetve gácsér szundít,s míg egyik párja úgyszint, másikasszonya csőrével vizet merít. A tyúkok is pihennek,…

Tovább

vers mindennapok versek nyugalom

Szólj hozzá