Esteledik a világ. Kopottnapsugár fénye csillanaz üvegen. Lopottidők anyagtalan teste illan,s egybeolvad a végtelen horizonttal. Apró pillanatok múlása minden szívdobbanásom. A függöny rojtjai,akár a türkizből lassan fakóváváló lég párnácskáinak fodrai -éppoly tünékenynek tetszenekebben az elfolyó…

Lezártam a Város büszke falait - őrlődjenekcsak odabent fennkölt mocskukban. Bőgjeneka harsonák, zengjen az induló!Mit sem tesz - kacér női szó. A pokol befagy. Szobrok lélegzethez jutnak.Kopott homlokzat feszül az azúrnak,s a folyó egyre csak hömpölyög.Dicsfény bontakozik ki az alvilág fölött, s…