A Váróban

Ragyog, ragyog előttem az út,kopár betonösvény a semmibe. Éji fagy telepedett a bőrealá, beitta magát sejtjeibe. Szegélyén szikkadt gazoktólölelve korhadt fák strázsálnak, s fénye különös derengéstkölcsönöz halott aurámnak, akárha a holdnak lelkeköltözött volna belém, megtisztítva a vörös…

Tovább

vers álom elmélkedés sötétség versek elvont másik világ

Szólj hozzá