I.
Nehéz füstjét köpi alattam a vas,s én csak száguldok vele. A távolbantalán a semmi vár. Avaserkölcsök földjét sajátos kánonbanátkozom, köpöm és taposom.
Hol a horizont és a bércekkiéhezett szeretőkként összeérnek,úgy lángol az égalj,akár dévajbúcsúéjem után a templomok.
Az út mentén csak…