Írnék valamit... nem tudom miről.Csak úgy a semmiről... időtöltésből.Nincsenek világmegváltó gondolataim,nincsenek égből jövő ihleteim,csak úgy írnék valamit.Valamiről, valakinek, valamit.
Talán azt, hogy minden mulandó,és az élet mégis állandó.Talán azt, hogy csak úgy érdemes lenni,ha az álmainkat…
A könyvtár állott levegője telítette meg a tüdejét, ahogy megbabonázva haladt előre a végtelen mélység fölött meredező kőpilléren. Mezítelen talpai hangtalanul érintették a márványkőzetet, melynek darabjai minden lépése után a mélybe hulltak. A könyvtár polcai kicsiny, nonagon alakú helyiséget…
Táncunk a sorssal:egy végtelen keringő,múló életünk porlad,mint lágy, puha szellő.
Vágyak vonzanak, érzésekvonnak magukkal álnokul,s béklyóba zárják elménk,míg lelkünk a porba hull.
Gyönge húsunk csupánteherhordó, kaloda;ott, az életen túlvár az öröklét mámora!
S míg élünk: szenvedünk.A létezés…
Negyedik átvezető
NARRÁTOR
(jön) Az óceánt is békés helyként ismerik,
Ám ha letekintünk a mélyére,
Meglátjuk, ott mennyire más világ rejtezik,
Ami az egésznek egy igen fontos szelete.
Hozzátartozik ez örök idők óta,
Ahogy az emberekbe is beleépül
Az őseik minden egyes gondolata
Így a…
Második átvezető
NARRÁTOR
(jön) Lám-lám, hát nem minden a pénz,
Mi múló foszlány csak a világban;
A boldogsághoz az is csak egyetlen rész,
Miután az emberek futnak kócosan, ziláltan.
Ha nem irányít, csak a kéjes nagyság
S ha nincs meg az őszinte, szerető szeretet,
Ott már nincsen…
Első átvezető
NARRÁTOR
(jön) Bizony sok olyan család létezik
Kiknek múltját sötét szenny mocskolja,
De minden titok, akárhol is rejtezik,
Előjön, ha az igazság szólítja.
Mert nem létezik rejtelem
Mi olyan mélyre lenne ásva,
Hogy előbb-utóbb az emberi értelem
Meg ne találja.
De…
Táncolj az esőben,S ne kíméld magad;Ha bele is pusztulsz,Reggel eljő a pirkadat.
Te csak táncolj a villámok között,Ha pusztító zivatar és jégeső köszönt,Csapzott hajad tépi, dobálja a szél,S testet, lelket, semmit nem kímél!
Táncolj az esőben,S ne kíméld magad;Ha bele is pusztulsz,Reggel eljő a…
S történt vala a teremtés,
Ahol létrejött az élet, és
A halál. Fény és sötét
Kezdte meg végtelen keringőjét
Soha nem szűnő átoktól kísérve -
Míg eljő a megváltó világvége.
A költő pennáját letéve körbetekintett a romos szobában, és az egykor ablakként funkcionáló lyukon át kinézett a lágy…
Ülök, s az unalom csöndjét hallgatom.A szürke hétköznapok bezárják tudatom,s érezni vélem ahogy elpusztulsok gondolatom -a vakságnak esnek áldozatul.
Nem bírom! Hogyan élhet ilyen emberiség?Ilyen buta, közönyös, korlátolt csordanép?Már az is említésre méltó,ha valaki nem egész nap tévét nézhanem…
Szeretem a nyarat. Valahogy nyugalommal tölt el, ahogy az égre tekintve csak egy-két bárányfelhőt látok, amint a kékségben úszkálnak, a nap pedig ragyogóan süt le rám meleg fényével. Ilyenkor szeretek távol lenni az emberektől és egyszerűen csak élvezni a létezést. Csak a pillanatban élni. Egy…