Néha kiszakadnék az emberlétből,
Minden béklyóból és törvényből,
Itthagyni mindent, ami nyomasztó,
Elfeledni mindazt, ami fárasztó,
És csak menni, menni, menni;
Be jó volna néha macskává lenni!

Nem fogna rajtam semmi szabály,
Nem állná utam ezer akadály,
Nem mondanák mások, hogy mit tegyek,
Parancsolóm lenne a Természet,
Mert csak így lehet boldogan élni;
Be jó volna néha macskává lenni!

Kóborolnék a mindenségbe',
Békés lennék, de nem gyenge -
...

Olyan, mint a csillagkapu – gondoltam fintorogva, miközben a közel két méter átmérőjű, kör alakú építményt szemléltem. Szorosan illeszkedett a mögötte lévő sziklafalhoz, és körben, szép sorrendben különös jelek sorakoztak rajta. Vajon Brad Wright látta valaha ezt a furcsa szerkezetet mielőtt megírta a franchiset?

Különös érzés fogott el miközben a jeleket vizsgáltam, rám tört a deja vu . Egyszer, évekkel ezelőtt már megpróbáltunk átjutni rajta, de ...

Történetek a szabadságharc idejéből

Talán nem is sejtjük, de a cselekedeteinket néha nem teljes egészében mi irányítjuk. Vannak bizonyos helyek, ahol valamikor bizonyos dolgok történtek. Ezek a helyek – bár láthatatlanul – magukon viselik a történéseket akár az örökkévalóságon át, és ez befolyásolhatja az arra tévedő embereket. Így történhetnek olyan dolgok, hogy egy látszólag találomra kiválasztott helyen valamilyen emlékművet állítanak fel. És ...

Búskomor, őszi nap volt,
a falevelek is lustán hulltak,
de már a Mecsek mögött gyülekezett
a mindent elsöprő kárhozat.
Egy fekete felleg érkezett,
éjbe borítván a tájat,
s hirtelen zúdult reánk,
nem kímélve autókat, fákat,
csak jött,
jött és ömlött.
Nem cikáztak villámok,
az ég sem dörgött -
csak zúdult, ömlött a jég
s a szél orkánként pörgött.
Sűrű, szürke lett a lég,
s a csodás panoráma egyszerre nem volt;
semmibe tűnt a városkép,
mint nem ...

Éjfélt ütött az ódon toronyóra,
s a temetőben egy fuvallat kelt útra,
hantról hantra ugrált, vígan szállt előre,
hogy a tölgyek lombjai is felnevettek tőle.

Lassan folyt a gyanta bús fenyők kérgén,
tűleveleken csillant meg ezüstös holdfény,
s ezernyi csillagkép varázsos fénye
ragyogott le a sötét, temetői éjbe.

Huhogás. Egy kuvik hangja pengeként szelte át
a sírkert komorságos bársonyát,
s a bagolyszárnyak puha susogása
lepelként borult a sivár ...

"És igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, a melyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben." - 2Pt 1,19

"Én Jézus küldöttem az én angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen néktek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag." - Jel 22,16

Talán sosem tudják meg az emberek,
hogy minden áldozatot értük teszek:
...

"Miként estél alá az égről fényes csillag, hajnal fia!?" - Ézs 14,12

"Elkészült hát a mestermű,
tökéletes, mint egy óramű,
fogaskerekeinek folytonos forgása
hoz állandó változást a világba."

Szólott az Úr, s megpihent, ám
megakadt a szeme egyik angyalán:
"Mondd hát, Fényhozó, mi az mi bánt?
Úgy merengsz, mint kinek nem tetszik a Világ."

"Tetszik... mi több, szeretem.
Ahogyan szeretet gyúlt keblemben
minden élő, s főleg az emberek iránt.
És e ...

Az éjszaka ködlő fényessége simogatta a kopár földeket, ameddig csak a szem ellátott. Valaha szántóföldek lehettek ezek a kihalt puszták. Az itt-ott felbukkanó fák és bokrok ágain néhány levél sorvadozott az ősz színeiben pompázva, és a holdfény lágy sugarai mintha az elmúlt élet leheletével telítették volna meg őket.

Ősz – elmélkedett a férfi, miközben egy poros úton haladt a sivár földeken. Ennél már csak az lenne a nevetségesebb, ha a szél ...

Oly közeliek e hívó távolok.
Oly gyors, ahogy az élet elrobog.

Vágynék elmenni innen
messze, s úszni a fényben,
élni igazán amire születtem,
nem pedig amit elvárnak éntőlem.

Kihajóznék az égnek tengerén,
vitorlát bontanék az álomvilág szelén,
s utam egy soha véget nem érő kaland -
fülemben a muzsika, kezemben a lant.

Kivirulna lelkemnek fájó kavalkádja,
bezárt képzeletem boldog szárnyra szállna,
és vígan utaznék míg az idő véget nem ér,
hogy ...

Szépségük tán istennőkhöz lenne méltó,
ám lelkük helyén nincsen, csak egy fekete tó.

Fekete tó, hullámai is sötétek,
mégis hívogatnak e feneketlen mélységek,

csalnak, húznak; ígérnek, hogy élvezni fogom -
s meddig tud ellenállni gyönge tudatom?

Szépségük tehát végtelen: határtalan, csillogó,
s testük idomaival egy eunuch is felizgatható.

Érzem, hogy szét akarnak tépni,
s mint húsomból, úgy lelkemből is lakmározni,

de életben tartva, ...