"Amit a szerelemért teszünk, sokszor ocsmány, őrült, csupa veríték és megbánás. Ez a szerelem megéget, megnyomorít... kifordít önmagunkból. Szörnyűséges szerelem, és mindannyiunkból szörnyeteget csinál." – Bíborhegy c. film

– Kérlek atyám, hogy oldozz fel vétkeim alól – suttogta egy fiatal fiú a gyóntatófülke sötétjében.

– Beszélj gyermekem.

Mint minden alkalommal, Evil ezúttal is összerázkódott a lelkész krákogását hallva. ...

Sebesen zúg az InterCity
keresztül a tájon;
színes erdőkön, réteken
az ősz világát látom.

Vékony felhőréteg
takarja a napot,
finom ködfátyol
a talaj mentén kavarog.

Hűvös szellő lágyan
lejti táncát a mezőkön,
tehéncsordák ebédelnek
békésen a legelőkön.

S a száradó bokrok fölött
ha renyhén eltekintek,
és puha ködbe vesző
dombokat nézek,

bágyadtan álmodozom róla
- bár ez már maga az álomvilág -
hogy vándorlok a falvak között,
s ...

Magányosság, néma peron,
neonfényű, sivár beton.

Üres pad a lámpafényben, szemben,
tehervonat dübörgése zúg mögöttem.

Fúj a szél is, halkan simogat,
akár az elmúlás, ha karjaival kutat.

Az ég holdtalan, csillagtalan sötét felleg,
mint a purgatórium, ha befogad egy bűnös lelket.

Este van már. Otthonról elszakadtam,
de vajon vár-e valami a távolban?

Romos sírkertben jártam
gazzal benőtt hantok között,
s a feledés lágy szellője
kacagott a kőkeresztek fölött.

Tücskök dala sem törte meg a csendet,
hol félszáz év óta lélek sem jár -
mára a szellemek is elporladtak,
felfalta őket a halál.

De fülemben dallamot hallék,
mit maga a föld nyöszörög;
hogy az élet mindig győzedelmeskedik
az elmúlás fölött.

S én csak sétáltam a romos sírkertben
gazzal benőtt hantok között,
miközben a feledés lágy ...

A "Survival" folyóirat 1992-es május-júniusi számában megjelent vers alapján

Évszázadokkal ezelőtt, őseink földjén
Óvón takart az éjszaka, míg üldözött a napfény
Mert az egyház rettegett minket
És rejtőzködésre kényszerítette a hitet
Amit soha nem foghatott fel
Hisz' a mágia hatalom, melyet ők nem értek el
Inkább megsemmíteni akarták, az Ördög művének titulálva
És ördögi mosollyal küldték őket máglyára
Keserves kínzások után oltva ki ...

Ülök, s az unalom csöndjét hallgatom.
A szürke hétköznapok bezárják tudatom,
s érezni vélem ahogy elpusztul
sok gondolatom -
a vakságnak esnek áldozatul.

Nem bírom! Hogyan élhet ilyen emberiség?
Ilyen buta, közönyös, korlátolt csordanép?
Már az is említésre méltó,
ha valaki nem egész nap tévét néz
hanem életre kelti agyát egy könyvborító!

Gyakran menekülnék.. eret vágnék inkább,
minthogy bevállaljam mindazt a vitát
amivel engem próbálnak ...

Smith sebességmámorban úszva száguldott a fénypályán. Infravörös szemüvegén át látta maga körül a világegyetem lüktetését, szinte érezte az energiák áramlását. Elképzelni sem tudta, hogy az emberiség valaha teljesen üresnek hitte a kozmikus teret.

A fiú gázt adott. A hatalmas Jupiter méltóságteljesen forgott, alig egymillió mérföldnyire a fénypályától, szinte teljesen betöltve az utazók látómezejének bal oldalát. Smith egy tiszteletteljes ...

Magamba szívom sötét szobám magányát,
s egy falatnyi napfény szűrődik
be a kulcslyukon át:

talpalatnyi megváltás fénye,
míg lelkemet el nem ragadja
gondolataim depresszív örvénye.

Kavargó, kusza gondolatok,
melyek tengerén egyre távolibbnak
tűnnek a Boldogság-partok.

Elmerülök bennük, magukkal
húznak álnokul - húsomba
marva hegyes kampókkal -

egyre lejjebb, lejjebb a sötétbe,
ahol már vár reám
a Halál fekete fénye.

Elmém eszeveszetten ...

Vízesés zubog zord sziklákon a mélybe,
rám kacsint a Halál, suttogva beszélve:
"Te vagy a következő!"
S én csak állok, mint néma leskelődő.

Úgy teszek, mintha nem hallottam volna,
mintha riadt szívem nem a fülemben zúgna,
és lelkemet se félteném a végső ítélettől.
Oh, bár feledkezhetnék mindenről

ami e helyre kényszerített engem,
sírnék inkább odahaza, a párnámba csöndben,
semmint itt állni, mozdulni sem merve,
a Kaszás vigyorától csontig ...

Szeretem a nyarat. Valahogy nyugalommal tölt el, ahogy az égre tekintve csak egy-két bárányfelhőt látok, amint a kékségben úszkálnak, a nap pedig ragyogóan süt le rám meleg fényével. Ilyenkor szeretek távol lenni az emberektől és egyszerűen csak élvezni a létezést. Csak a pillanatban élni. Egy elhagyatott temető a legjobb hely erre, azt hiszem. Minél régebbi sírok vannak benne, annál szebbnek találom. Tudom, hogy az itt fekvő embereknek már az unokáik sem ...