Fültanúja voltam egy szemmelverésnek, mit rozsdás szeggelés egy kihegyezett kalapáccsalvégeztek, majd egy köteg lánccal fejez-tek be. Utána lefejez-ték a hóhért. Is.Végül egy kis versikét faragtak belőleés azt gondolták tőle(bocs, róla, de így jött ki a rím),hogy igazi kincs lett.Valójában inkább…

Villám sújtott le Éden ligetére. Lázrózsás álmaim sok holdig égtek: orgazmuszuhatagok bugyogtak fel szívem kamráiból, és hittem, a Paradicsomban vagyok. Bíztam Prométheuszban. Kincse átjárta lelkemet; aztán elburjánzott; én pedig eltörtem. Útjára eresztettem egy préselt levelet, ezzel felszabadítva…

Hullámverés. A part szakad.Vihar tombol. Közeleg a pirkadat(?) Ugyan hol élnek az ősök? S merre a jövő?Honnan tudja a vad, hogy bika ő vagy ünő? A tegnap fájó rojtjai kígyóznak a létben,s idővé folyva alkotnak hálókat a térben. Holnap. A remény kulcsai. Olcsóvigasz. Alant halkan nyílik egy…

Koszos ablakokon át szűrődik be a holdvilág az otthonokba. Fekete bársonyon szikrázó fénypontok melódiája csendül, mélysége betölti a lakónegyed legtávolabbi zugát is. Pajtásaim kémények és tetőcserepek. Szűkös padlásszobám tárt ablakkal ásít felém, kérlelve, hogy bújjak vissza karjaiba, ám nekem…

I. Nehéz füstjét köpi alattam a vas,s én csak száguldok vele. A távolbantalán a semmi vár. Avaserkölcsök földjét sajátos kánonbanátkozom, köpöm és taposom. Hol a horizont és a bércekkiéhezett szeretőkként összeérnek,úgy lángol az égalj,akár dévajbúcsúéjem után a templomok. Az út mentén csak…

Vízcseppek a csempén. Ezernyi aprószikra, akár az éjjeli égbolt,s a habfürdő buborékjai talánmaguk a galaxisok, a víztükörpedig a horizont, érzékelésünkhatára, s a fürdő magányamutatja mily kérész e létünk,s mit korlátnak vélünk, sík tükörcsupán. A lét esszenciája, mint halványjelenés dereng a…

Hadak útja ragyog, fénylika győzelmi mámor. Vérzika lélek. Köd hull alá a fákról,emlékeket borít köntösbe. Sirámolegy anyó - gyászolna már, ám lepleifehérek még: hisz. Bár kebleiereszkedettek, tekintete lángol:megbocsátást kér. Sártólnehezült tagjait emeli az égre:béke.

Valami izzik, érzem. De taláncsak a lelkem az, ahogy koponyámbelsejében őrült szörnyek vívnakgigászi csatát,míg odakinn perverzfelirat díszíti az Elég ravatalát. Veszett korban élek,hol tombolnak a kedélyek,tajtékol a látszatés keblek vibrálnak,s a tangás tiniktől mégPlautusék is…

Száraz ködfátyol lengi be a síkot. Fehér napsütés hull a szikes talajra. Morózus hegyláncok vigyázzák a szemhatárt, mögöttük az Abyssosba zuhantan épp a nihil felé tart Flóra kecsessége. A repedt földből hamuszín növények garmadája virágzik föl: az egyhangúság szimfóniája. A Szépség tarka…

Hűvös, őszi szellő járja át a várost. Sápadtfalevelek hullnak a repedt betonra. Fáradtsóhaj kering az ébredező utcákon:a hétköznap reggel, akár egy nyűtt vászon,az emberi arcok sokasága. Sótlan íz:szürke ég és langyos víz. (A játszótéren szellőcskék fogócskáznak,míg az idősebbek a padokoncsókolnak…