Csobogó víz a némaságban. Sötét hely ez.Odakint milliárd lélek révedez,s hiszik, hogy élnek.Bűneik fejében megváltást remélnek. Ítélkeznek, hisz' hiszik: ítéltetnek. Forr a sötétség. Készen áll.Pusztító útjára indul a döghalál,s a Csillagot koromfelhő takarja el.Nem nyújt védelmet többé a…

Csak egy kibaszott trip az egész. A racionalitásmátrixa, zászlaján a jelszóval: konvencionalitás.Ám néha.. az a sok apró, éji nesz,s azok a bizonyos gyanús árnyak.. Érzem, hogy értem suhognak az angyalszárnyak. A hangok, miket a tudatfelettim letagad,és az ismerős francia érzés, mikaz illúzió…

Esteledik a világ. Kopottnapsugár fénye csillanaz üvegen. Lopottidők anyagtalan teste illan,s egybeolvad a végtelen horizonttal. Apró pillanatok múlása minden szívdobbanásom. A függöny rojtjai,akár a türkizből lassan fakóváváló lég párnácskáinak fodrai -éppoly tünékenynek tetszenekebben az elfolyó…

Lezártam a Város büszke falait - őrlődjenekcsak odabent fennkölt mocskukban. Bőgjeneka harsonák, zengjen az induló!Mit sem tesz - kacér női szó. A pokol befagy. Szobrok lélegzethez jutnak.Kopott homlokzat feszül az azúrnak,s a folyó egyre csak hömpölyög.Dicsfény bontakozik ki az alvilág fölött, s…

"Your lipsMy lipsApocalypse"- Cigarettes After Sex: Apocalypse   Elvesznék veled a csillagok közöttszemednek bársonyos univerzumán,míg galaxisok éjében táncolunk,ringva egy sosem hallott melódián. Kristályszemcsék peregnek, akár azidőnek homokja, s zongoraszószáll az éteren át, mint éjféliködbe…

Fehér éjszaka kélnapnyugat felől. Szikrázik az ég.Lágy kellem csendül a fedélközben,míg siklunk a könnyek tengerén:bódulat és fáklyafény. Bolygó áramlatok és illótünemények közé temetve ingólétünk: önkényes bilincs, skártyázunk naphosszt, akár egy kókler,ám a pakliból hiányzik: a Joker. Fagyott…

Koldus útakon nem repít már hozzád a lélek,én mégis neked, csak neked mesélek: mondanám, hogy isten véled,de ki hozna akkor szomjúhomra étket?Kérdezhetném, hogy mi végre a világ,ha tartalma úgysem több, mint egy szarkalábmosott lenyomata.Mennyi háború dúlt, hány komor csata,s hitvány gőgöket…

A létezés, akár a tenger,magával ragad, visz, majd elnyel,hullámai dimenziókat törnek,általzúzva gátjait a téridőnek. Pezsgő étereken át, csillagjegyek seregénrepít keresztül, s galaxisok pereménegyensúlyozva eléd tárjami lényednek egyetlen, igaz esszenciája: ÁLMODJ mert az élet illúzió,a világ…

Foszló árnykép romos tornyai ostromolják az éjjeli égboltot. Falain nem harsan csatakiáltás, bástyái omolva alusszák századokon átívelő álmaikat. Kastély volt valaha, nemesek lakhelye, pompás udvartartással és zenétől és kacagástól zengő díszvacsorákkal. Csontjai most kopár holdvilág fényét isszák.…

Ahogy pengetém a Lantot, akár lélekhúrt,a Mindenség egy szelete tudatomba hullt -oh, az Igazság apró darabja! Árnyékvilág a létünk,arra kárhoztatván, hogy hologramként éljünk,a Valóságnak csak kivetüléseként, néha hozzákonyítva e létezésiszintnek törvényeihez, ám tévedésifaktorunk az Egészre…