Nőt találni? Egy jó csajt? Aki formás és kellően bevállalós? Nézz körül egy nagyobb város utcáján: nem hogy folyót, tengert lehet rekeszteni az ilyenekkel. Jobbnál jobb testű lányok között válogathatsz, ha arra van igényed. Na de párt találni? Társat, aki nem elkísér az úton, hanem akivel annyira kiegészítitek egymást, hogy végül rádöbbentek: magatok vagytok az út? A világ egyik, ha nem éppen A legnehezebb dolga. S e nélkül, hidd el, nem teljesedhet ki ...

Hívott az élet, hát útra
keltem: kihajóztam a dagállyal,
kalandot keresni messzi tengeren -
de nem számoltam a vitorlákkal.

Hófehér hasuk, akár az égen
tündöklő hold ragyogása,
mik szelet kapva repítenek
"ezer csodás, igaz világba".

Oh vitorlák, édes vitorlák -
hagyjuk magunk mögött múltam
keserű porát, s szárnyaljunk
csillagok közé, hol csavarogtam

megannyi sodró álomképben,
melyeknek kapui most talán
nyitva állnak előttem.
Látom csillanni ...

Ha leszáll az éj,
Ő az utcákat járja.
Köd lengi körül,
mint nőket a bája.

Hosszú, csuklyás köpenye
siklik a föld fölött,
hiszen ez a lény
nem e világhoz kötött.

Sötét csizmája ki tudja
milyen bőrből lehet,
minek szegélyén jelek
sorakoznak: démoni üzenet.

Magányosan sétál,
megfontoltan, lassan.
Minden lélegzete akár
egy földöntúli dallam.

Feketébe burkolózik
a rideg sötétségben,
s ki ránéz annak
csontjáig hatol a félelem.

Ha megérzi, ...

Csillagok ködének puhasága,
A születő atomok forrósága.

Irtózatos robbanás, hatalmasnyi kavalkád:
új égitest díszíti az univerzum halhatatlan bársonyát.

Izzik, s teli van élettel.
A környező aszteroidákat magához vonzza el.

Majd telik az idő, évmilliók.
Lassan pályára áll, s folyvást körbe forog.

Nem is tehet máshogy, ez az ő dolga.
Aki nála hatalmasabb, az mind őt húzza.

Végtelen keringő, sosincsen megállás.
Némán várja, hogy jöjjön a ...

Elindulnék oda ahol
senki nem vár rám,
mennék az úton egyedül
mint fénytelen ábránd,
és ha éppen arra jársz hát
felkéreckednék,
a szekér bakjára csöndesen
felülnék melléd,
s bármerre mész a világon
én veled tartanék,
s ha valahol otthagysz majd
én tovább követem az ösvényt.

Barangolás úttalan utakon,
barangolás úttalan utakon,
mögöttem a semmi, előttem a végzet,
s ha oda érek akkor talán
mindent megértek.
Barangolás úttalan utakon,
barangolás ...

Állok, csak dermedten nézek.
Mily fenséges kovácsolt kerítések!
Vas, melyet alakba öntött a Mester:
Rózsák és kígyók tekeredő testtel.

Megnyílnak a rácsok - gyerünk előre.
Nyikorgás kíséretében lépek a romkertbe.
A talaj menti ködfátyol úgy fodrozódik,
mint akinek évszázados nyugalmát
épp derékba törik.

Gazzal benőtt, réges-régi romok,
családi sírkert, festői szobrok,
s alaktalan, rezgő emberárnyak,
kik fátyolként áldoznak az
elmúlás ...

Csókolj - tüzesen, lágyan vagy szűziesen;
oly mindegy, csak valós érzés legyen,
és érezzem, hogy vágysz reám:
hogy engem akarsz, őszintén és igazán.

Lángoljon a föld és fagyjon meg az ég -
csak csókolj, csókolj, csókolj még!

Bőrödnek illata ha elvarázsol engem,
repítve keresztül a hetedik-hét mennyen,
ott végül majd a lelkünk is összeér
mikor ajkainkban egy ütemre pezsdül fel a vér.

Lángoljon a föld és fagyjon meg az ég -
csak csókolj, ...

Az élet után már nem a tiéd
a sorsod szabadsága,
Mindent amit tettél ott majd
törlesztheted nála,
Ha a Nagy Úr megszán akkor vele
vár az örök fény,
De ha lelked romlott nincs más út csak
a végtelen szenvedés.

A hullámvasút végére végül
mindenki elér,
A döntőbírók szerepében két
különböző lény,
Lejuthatsz a pokolba vagy az
égig felérhetsz,
De vigyázz mert a kapuk előtt még
csúnyán megéghetsz!

Családodnak könnyei érted
hullnak a porba,
Minden ...

Sötét erdőben barangolok bús magam,
semmibe vesző, gazos ösvényt követek céltalan,

ám hangjait hallom hajdan holt poétáknak -
századok óta nem láttak élőt e zord tájak,

csak állnak rezzenetlen, hisz a világ sem változott -
árnyalakok súgnak sok múltba vesző jóslatot,

s ködbe tűnő szellemük parázs-lelkembe égte:
"Lasciate ogni speranza, voi ch'entrate."

Látom szemeidben gyűlni a könnyeket -
én lecsókolnám e gaz, sós cseppeket.

Látom szívedet keserűn szakadni meg -
fájdalmadtól egész lényem megremeg.

Látom érzelmeid dúló kavalkádját -
lennék én az utazó, ki viharokon át

szárnyal feléd, az elemekkel is dacolva,
végül egy forró öleléssel összekovácsolva

gyönyörű lelked csillogó szilánkjait,
Aphrodité fonalával fűzve érzékeny darabjait.

Lennék.. lennék csillagfény az éjszakában,
...