J. D. József

Hívás

Milyen nyugalom van itt – gondoltam az illatozó gyümölcsfák és az olyannyira ismerős szőlőlugasok között sétálva. Mindig is szerettem a nagyszüleimnél lenni, és kiskoromban rengeteget játszottam a kertben, most mégis egy mindeddig ismeretlen, különös érzés kerített hatalmába. Hívott, hogy a parasztházikó kellemes árnyékából a hátsókertbe sétáljak. Egyetlen felhő sem volt az égen, a rekkenő déli hőség égette a bőrömet és szinte beleásta magát a ...

Tovább

sors novellák elvont álom novella

Szólj hozzá

Sötét felhők tornyosulnak...

Sötét felhők tornyosulnak
A kisvárosi állomás fölött.

Jeges szél az arcomba fúj,
Átsüvít rongyaim között.

Automatából szerzett
Vizes kávémat kortyolgatom.

Aprókban számolom nyomorultul
Összekoldult vagyonom.

A hajnal csontfagyasztó hidege
Égeti kezeim.

Keleti fény csillan kiégett
Munkásemberek üveges szemein.

Ott, a horizont fölött,
Hol a viharfelhők véget érnek,

A felkelő nap vörösen
Ragyogja be a sötétséget,

S míg fáradt ...

Tovább

vers kortárs hajnal mindennapok sors versek

Szólj hozzá

Ítélet

Szinte hallom, amint a sós tengeri szél átfúj a templom repedésekkel teli falain és gúnyos táncot jár a rozoga gerendákon, amik majd’ megreccsennek belé. Mégis ki kell tartania. Isten házában biztonságban vannak az Ő gyermekei. Nem?

- Én félek – suttogja a húgom, és közelebb bújik a közöttünk guggoló apánkhoz, aki nem szól semmit, csak még szorosabban ölel át minket. Ő, és a két lánya: a kitaszítottak.

- In nomine Patris et Filii et Spiritus ...

Tovább

hit hold novellák elvont boszorkányság végzet álom novella

Szólj hozzá

Napnyugta

- Az isten verje meg! – szitkozódott a fiú.

Természetesen elnézte a menetrendet, a busz óra 50 helyett már 40-kor elment, így most gyalogolhatott ki a végállomásra, hogy megvárja a fél kilencest. Élesen beszívta a levegőt, majd kifújta. Előkapta a telefonját, majd fülesét bedugva elindította a lejátszási listáját és elindult a buszvég felé.

Nyolc órára már oda is ért. Még fél óra – csóválta a fejét. Remek. Úgy tervezte, hogy még átnézi az ...

Tovább

novella boldogság alkony nyugalom novellák végzet Duna

Szólj hozzá

Eszmélet

Tavaszi vihar rázza
lelkem tartópilléreit;
felnyitottam kába
szemeimet a világra,
s undorom. Mi a
fasz folyik itt?

A hűvös szellő átfúj
tudatom poros ráncai
közt, és az eső cseppjei,
mint ezernyi apró fullánk,
úgy hasít belém ez az új
felismerés: agyi abortusz vár ránk.

Kapitalizmus, fogyasztói társadalom,
képviseleti demokrácia és még sok
egyéb borzalom,
miket magyarázni, csűrni és csavarni
szükséges, hogy kétkedő fintorok
helyett megtanuljunk ...

Tovább

vers kortárs társadalomkritika versek jövőkép

Szólj hozzá

Bűnös örökség - VI. (VÉGE)

 

Ötödik átvezető 

 

NARRÁTOR

(jön) Szövi a sors a hálót,

Mint fonalát a pók;

Összeköti a közel s távol állót

Egymással, mint tenger habjait a sók:

Láthatatlanul, észrevétlenül.

S e kötelékek vajon számítanak-e?

Ha szemünknek e háló rejtve terül,

Úgy létüknek van-e értelme?

S akárcsak a sók, mik hullámzanak

A víznek végtelen sok öblén,

Úgy létezik a fonalaknak

Is örvénye, melyek kavarognak fürgén.

...
Tovább

társadalomkritika dráma sors életút bűnös örökség

Szólj hozzá

Bűnös örökség - V.

 

Negyedik átvezető

 

NARRÁTOR

(jön) Az óceánt is békés helyként ismerik,

Ám ha letekintünk a mélyére,

Meglátjuk, ott mennyire más világ rejtezik,

Ami az egésznek egy igen fontos szelete.

Hozzátartozik ez örök idők óta,

Ahogy az emberekbe is beleépül

Az őseik minden egyes gondolata

Így a volt ból van lesz, rajtunk keresztül.

De mit tegyünk, ha bekavar egy érzelem?

Mi történik, ha magával ragad

A legelső ominózus ...

Tovább

élet börtön szabadság dráma bűnös örökség

Szólj hozzá

Bűnös örökség - IV.

 

Harmadik átvezető

 

NARRÁTOR

(jön) Szegény Athan, gondolhatnánk most,

Milyen messzire utazott a semmiért,

Mert hitte, hogy a boldogságához

Elég, ha koldul egy kis kenyérért.

Micsoda ártatlanságra valló nézetek!

Lerí róla, hogy bezárva élt eddig,

S látszik, hogy soha nem kellett

Küzdenie valamiért semeddig.

Hát most itt van, bár elbujdosott

Messzire, szinte láthatatlan,

Mégis megtalálta azt a világot

Ami miatt lett ...

Tovább

társadalomkritika dráma bűnös örökség

Szólj hozzá

Bűnös örökség - III.

 

Második átvezető

 

NARRÁTOR

(jön) Lám-lám, hát nem minden a pénz,

Mi múló foszlány csak a világban;

A boldogsághoz az is csak egyetlen rész,

Miután az emberek futnak kócosan, ziláltan.

Ha nem irányít, csak a kéjes nagyság

S ha nincs meg az őszinte, szerető szeretet,

Ott már nincsen megmentő okosság,

És már hiába minden, a fene is megehet.

Kényelmes cseperedés, morc magántanárok,

Ám szép gyermekkor nélkül élni nem ...

Tovább

élet társadalomkritika dráma ifjúság bűnös örökség

Szólj hozzá

Bűnös örökség - II.

 

Első átvezető

 

NARRÁTOR

(jön) Bizony sok olyan család létezik

Kiknek múltját sötét szenny mocskolja,

De minden titok, akárhol is rejtezik,

Előjön, ha az igazság szólítja.

Mert nem létezik rejtelem

Mi olyan mélyre lenne ásva,

Hogy előbb-utóbb az emberi értelem

Meg ne találja.

De biztos, hogy jól van ez így?

Nincsenek-e olyan rejtélyek a világban,

Amiket ha az egyén felszakít,

Megfulladhat a felcsapó hullámban?

...

Tovább

élet társadalomkritika dráma jövőkép életút bűnös örökség

Szólj hozzá
J. D. József
süti beállítások módosítása